A Közgazdász-vándorgyűlés egyik panelbeszélgetésén Oszkó Péter, aki korábban pénzügyminiszter volt, kritikusan értékelte a magyarországi külgazdasági stratégiát. Azt mondta, hogy az ország kedvezőtlen feltételek között engedte be a kínai tőkét, és ez a döntés jelentős gazdasági költséggel járt. A pénzügyminiszter szerint Magyarország 1000–1500 milliárd forintnyi állami támogatásért cserébe lényegében ingyen adta át az európai piacokhoz való hozzáférést.
A vitában hangsúlyozták, hogy a magyar gazdaság hosszú távon kockázatot vállalt, amikor a kínai befektetőket engedte be. A résztvevők szerint ez a döntés nem csak gazdasági, hanem politikai következményekkel is járt. A kínai befektetések azonban a magyar gazdaság fejlődésében is szerepet játszottak, bár a kockázatok is jelentőséggel bírtak.
A viták fókuszában a külföldi tőke beáramlása és a hazai gazdasági stratégiák közötti egyensúly állt. A résztvevők egyetértésben voltak azzal, hogy a magyar gazdaság számára fontos a külföldi kapcsolatok megújítása, de ez a folyamat nem lehet teljesen szabadon kezelhető. A kínai befektetések mellett a másik nagy befektetőcsoport, az európai országok is jelentős szerepet játszottak a magyar gazdaság fejlődésében.
